lóbox - boxing day

Már megint nem értem. Azt, hogy mi van. Az emberek, akik azon örömködnek, hogy telik az idő? Vagy min? Jó, értem, örül. De most tényleg minek örül? Felnőtt, meg okos, meg szép és kopasz, na akkor dínom-dánom. Nekem meg se kép, se hang. Hogy, akkor most mi van? Szóval jó, én értem, én vagyok a hülye, de akkor is. Mert én ezt az egész telés-múlást valami nagyon búfakasztó, kesergős, tragikus dolognak találom. Inkább megijeszt, de nagyon ám. Múltkor az ijesztet ly-os jével írtam. Pont ezért. Nálam nem telik, vagy nem múlik, vagy mi van. No megint a kérdés, origó van hoppácska. Azért írtam úgy, mert nem tudok hejesen írni. Ami meg azért van, mert nem is akarok. Mert ez olyan kis luxus. Hogy nekem nem is kell. Nem azért mert van ellenőrző-program a gépen, hanem mert megtehetem. Nekem még jól áll úgymond. Amikor már nem, na akkor jön a sírás-rívás. Addig szipogás van. És már megint itt egy logikai csavar, vagy pirulett. Pirula, kapszula, diligramm. Nekem nem, nekem pont fordítva, nekem kívülről van a bélés, a töltelék meg nem téma. Én inkább otthon gubbasztanék – teszem is – és az ó szent melancholia és fűszerszámozott theatromok oltárán áldozgatnék. Kataton giccs, mér’ nem szép? Ezek a sájni hepi pípölök amúgy meg csak szívogatják a fogukat. Sárgult bizony, hát ezt beszopták. Pusztulás és progresszió egy sztrádán hasítanak. Szép, de szép. Aki könnyel földre szült, csókokkal bár, de ringbe is küld. A küzdősportok a vesszőparipáim.