disintegration

Irtóztatóan pofán baszott. Csak úgy, hogy kicsit szivárogjon a vér az ínyemből, pont mint amikor nő valamelyik (ó immár negyedik) bölcsességfogam. Roots bloody roots (irtózatosan szar szóvicc a foggyökérről). Csak hogy érezzem a savanyút, meg a keserűt (Imre? Bitter?), meg az egzotikusat. Az autenticitását a dolognak. Tattoo you. Néz az ember a kibaszott szemével, és nem lát mást csak esztétikumot. Perfekcionalizmust. Így vágott szeműn, sárgán, uniformizáltan. Minden pont körbejárható pusztán esztétikai definíciókkal. Miközben röhög magán az ember, röhög a barom idegen szavain, amiket maga se ért, aztán egy pillanatra nem veszi észre magát, és már nem röhög, és már el is vesztette magát. Magam adom, megadom magam. Aztán picit döngeti a mellét: csaló vagyok, bevallom, ez önreflexió, boldog vagyok. I misinterpretated the rules. A kicsike disturbing elemet kilöki a szervezetem. Beszívom az életmolekulákat a szilákon keresztül, mint testvérem a kék bálna és nem engedem őket elszivárogni. Ha már csontig rágtam kiokádom. A halálom gyulladt gennyedékeit is kinyomom a szőrtüszőimből. Apám megment, anyám etet, az ökoszisztéma körbezár. Falánk fulladás zabál. Vesztesek vagyunk mindahányan, s az évek szállnak, mint a perc. Néha szédülök a komolyzenétől, pedig nem a neve zavar. Gyönge émelygés, a Műértőtől háborgó gyomor. Melyik szót használta Christian Buddenbrook a bal oldalát gyötrő kínra? Marter? Pein? Qual? Én utóbbira tippelek, de miért nem ír névelőket a szótár? Rajongásomban nem szúrhatom ki a szemem szikével, pedig abban is van valami szép, megható mindenképp, röhejessel vegyítve igazi csípős-savanyú-édes kombó. It’s indie rock and roll to me. Mindig a teljességre törekvés, az egész elillanó pillanata, amikor minden összeáll, mint egy illat. A lebegés, ami talán tényleg az élet elviselhetetlen könnyűsége. A disintegráció elviselhető és elemezhető. A darabokat mintegy detektorral észleled, látod az űrt a hiányzó részecskék helyén és tudsz a nemlétező egészről is. A szilánkosra tört tükörben szemlélődés tipikus pillanata, a torz mosolyokkal és a kihunyt szemekkel. Ha összeáll a kép, jön az unalom. Már Kant is unta az unalmat, a zsidót, meg az árját. Lehet, hogy aludni se tudott szegény, az elejét, meg a végét is unta. Az álom is széttartó és porból van, füst és víz sistergése.

just gettin' older...

mondhatom gyönyörű ez a nap, tekintetemmel szelidítem a hajnalt. ajándék mellyel meglepem: energiaital. a 21-es szám bűvkörében épp ünnepelek. közben mikro-faszságokról regélek, rege-róka rejtem. hej, hogy deltáim a napnak szerepelnek. üres ez nagyon, csekély kedvem setétje mély. olyan mintha hosszútávot futnék. vagy mintha itt lenne a vég: ennyi volt és nem lesz jobb. nem látszom ki az intertextusokból, úgy tűnik magam is csak kollázs vagyok. élmény az öndefiníció hiánya. alulinformált maradok, gyanús dalvég siklik ki vénülő tenyereim közül. 

a történetietleníthetés és megszentségteleníthetelenségének experimentális expozíciója

nem tudok történeteket. mikor olyan szépen ívelnek, mint a parabolák, vagy az antennák, lényeg, hogy fogható legyen. kapcsold ki a tévéd, tedd takarékra az agyad. főzni se nagyon tudok, bár mintha nem ez lett volna szent origóm. a semmi útjai körforgalomszerűek. de én tömegközlekedek inkább, az ismétlésdramaturgiát jobb, ha nem én írom. isten a főrendező, de a dráma sine qua non-ja a kollízió. ritka igénytelen zenék szólnak a fejemben. we are marching to the allmighty jah. rossz király volnék, semmi esetre sem jimmy. nyelvünk nem transzparens, sosem lehetünk biztosak abban, hogy közlendőnk eléri címzettjét. minek hát próbálkozni? könnyű szárnyakon száll a dal, a nihil boldogan lejti káoszkeringőjét. köszönöm jól alszom, se szenvedés, se férgek, testvérek se az igaz, de én se akarhatok mindig mindent. a dekonstrukció a végtelenben minden igényt kielégít, párhuzamosai találkoz(hat)nak.

"The sun's not yellow it's chicken" - robert allen zimmerman hallgatása közben

legyek-e zsidó a büfében? hogyan ékeljem be a melegszendvicsen a sajt és a ketchup közé, hogy felmenőim egy része, meglehet galíciai? poszt-kérdések. posztuláljuk a válaszokat! én mélyen érzek. magam is mélyen vagyok. gonoszul szuper volnék én is? irán maiden. punk's not dead. az igazság a győzelem és győzni harcban kell. and you say, "Impossible" as he hands you a bone. a hármasugró ateizmusa. a szent szardíniáskonzerv nem vicc, posztok posztja, a dobogó legfelső foka. a biszexuális félprostituáltaké a világ, így működik az ökoszisztéma. mélyvízi kultúra, nem múltidőben, a vodkásüveg rég csontszáraz. oh God said to Abraham, "Kill me a son" rituális gyilkosság a szupersztrádán. Abe says, "Man, you must be puttin' me on" csináljunk talk-showt az égőáldozatról! Izsák választhat, hogy Mónika, Klaudia esetleg Gabriella cserélje ki őt a bárányra. the face of meilnda. buta rímek, igazán buta nevek. akasztásom anzixa. Bette Davis zsebrevágott kézzel pillog rám, mindig tudtam, hogy rossz helyen járok. halálom bűn. Einstein legfájóbb illúziója volt, hogy lehet belőle Robin Hood. az operaház fantomja adja föl az utolsó kenetet. then they'll kill him with self-confidence after poisoning him with words.