A posztmodern absztraháló hajlama a könnyűzenében végtelenül konkrét formát ölt. Az érzések, indulatok nemcsak zenében, hangszerek által, hanem egy nagyon is egyértelmű szövegkontextusban fejeződnek ki. Nem szimbolikus/allegorikus, sőt a legtöbb esetben nem is költői ez a nyelvezet. Nem dialogikus, így végső soron nem is kommunikatív. A pop-cult ikonok sajátosan egyirányú társalgást folytatnak közönségükkel, a sok esetben egyéni értelmezésre egyáltalán nem szoruló szövegvilág pedig egyneműsíti a hallgatóságot.
No comments:
Post a Comment