Valamit reprezentálok. Egy kifeszített kék nyakkendőt, vagy a selyemzsinóron függő mindenséget. Fallikus szimbólum az űr is. A fejberúgott a fehér vászon fölé hajol. Így készül az orr-vér-festmény. Csepp(kő)-kép(ződmény). Az alvadás színeváltozása. Mit reprezentál? Mi a jelenség? Mi a lényeg? Az elszenvedett, vagy az elkövetett rúgás feszül kíméletlenül a kiállítóterem falára? Konstruktív-konstruált fehér négyzet kozmosz-káoszában vérzem. Végül úgyis minden hiába: a tévedhetetlen bal láb az igazi fenomén.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment